Réges régen nem írtam, pedig nagy tervek voltak és ígértem fűt fát. Nem feledkeztem meg róla, csak éppen mással foglalkoztam 
és amit szeretnék szavakbva önteni nem is olyan könnyű. Inkább csak úgy írok pár sort erről is meg arról is. Nemrég egy kedves ismerőssel, kollegával beszélgettünk mindenfélékről. Szóba került, hogy jó vagy nem jó egyedül élni. Én alapvetően magányos típus vagyok, és szeretem is a független, szabad életet. Sőt évekig arra vártam, hogy egyszer végre a magam ura lehessek. Szóval számos előnye van a dolognak. Nem függünk senkitől, nem kell alkalmazkodni senkihez, úgy élhetjük az életünket, ahogy épp kedvünk tartja. Sajnos az alkalmazkodás szükségtelensége időnként kényelmessé is teszi az embert, én úgy érzem. Ennek ellenére van számos pozitív oldala, persze csak annak aki ezeket tudja értékelni és bírja a magányt.
Abban mindenesetre egyetértettünk, hogy jó dolog egyedül élni és hogy alapvetően szeretjük, szerettük ezt az életformát. Én azért elgondolkodtam. néha mégis majd meg veszek és szinte a fizikai fájdalomig kínoz a magány. Hiszen mindenkinek jól esik, ha tudja, hogy van aki gondol rá, aki haza várja, meghallgatja vagy éppen kipanaszkodja magát neki, megoszt vele jót és rosszat. Hát igen. Bár a kínzó érzés, a társ hiányának fájdalma talán elmúlik, a tudat mindig megmarad.
Milyen jó is magányosan egyedül élni :S
