Érlelődik bennem már egy ideje a dolog, de miután a tegnapi bejegyzésemben is megígértem, összeszedtem a gondolataimat és íme:
Ha hűségről akarunk beszélni akkor valójában a hűtlenséget kell megfognunk valahogyan, hiszen addig nem is gondolkodunk el rajta, amíg a hűtlenség gondolata fel nem merül bennünk. Mert amikor a hűtlenség gondolata csak mint elméleti lehetőség felmerül bennünk – a gondolat, hogy hűtlenek legyünk vagy a gondolat, hogy társunk hűtlen hozzánk – az a feltétlen bizalom hiányának tudható be. Amíg maximálisan megbízol a másikban, nem jut eszedbe feltenni a kérdést, hogy hol van, mit csinál, kivel találkozik, ha nem vagy vele. Egyrészt mert tudod, érzed, hogy nem áll szándékában semmi olyat tenni, amivel megbánthatna, vagy ami miatt elveszíthetne. Másrészt, úgyis emondja neked, mert tudja, hogy nem fogsz azon gondolkodni, hogy igazat mond-e vagy hogy mit is akarhatsz te attól a nőtől/férfitól és mit akarhat ő tőled, hogy valóban csak kollegák, ismerősök, barátok vagytok-e. Ha nem adott okot rá, hogy ne hidd el a szavait, vagy kételkedj a hűségében, égis kételkedsz benne, az azt jelenti, hogy te magad keresed a kifogást, kibúvót vagy a menekülés lehetőségét valamiért. Talán magad sem tudod miért. Valószínű, mert mélyen legbelül érzed, hogy valami hiányzik, valami nem jó, nem az igazi. Ha megfordul a fejedben, hogy hűtlen légy, valószínűleg szintén azt érzed, hogy valami nem az igazi, még ha nem is fogalmazódik meg benned. Ha mást keresel, abban azt fogod keresni, ami társadból hiányzik neked, még ha nem is tudnád megmondani mi az. Azt mondod nem keresed, csak megtalált? Ha nem keresnéd, hidd el, nem találna meg. És ha meg is találna, észre sem vennéd, vagy legalábbis nem érdekelne, nem lenne rád hatással.
A hűtlenség oka a hiány. A bizalom hiánya, a szeretet hiánya, a megértés hiánya és sorolhatnám még tovább. Annak a hiánya, amit nem kap meg attól, akihez hűséges kellene hogy maradjon. Tehát nem csak a hűtlen bűne, de azé is, akihez hűtlenek voltak. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a felelősséget át lehet hárítani a másik félre, de ha valaki hűtlen lenne hozzám, elgondolkodnék, mi az amit nem tudtam megadni neki, hogy teljes legyen a boldogsága. És ha igazán szeretek, akkor azt szeretném, hogy társam a lehető legboldogabb legyen. Ha én ezt nem tudom megadni neki, akkor jobb, ha elengedem, mintha megpróbálnám megtartani, birtokolni, csak mert úgy érzem, jogom van hozzá. Márpedig: “csupán a szerelem ad nekünk jogot egy nőhöz” mint azt már idéztem egyszer a Test ördögéből. Húúú, pedig nem is ezt akartam most idézni 
Na majd akkor még egy idézet jön.
Szóval, van hogy a hűség dolog az ellenkezőjére fordul. Ahhoz leszünk hűtlenek, akiknek hűséget esküdtünk és ahhoz hűségesek akikhez közünk sem lehetne. A hűség tehát nem holmi eskü megállapodás, vagy szerződés kérdése. Nem szép dolog persze megszegni ezeket, mégis megtehetjük. A hűség szeretet és bizalom kérdése és ez erősebb bármilyen megállaposdásnál. Azt hiszem, ez befejezésnek elég jó is lesz, nem szaporítom tovább a szót, inkább egy részlet a Test ördögéből, ami jól példázza, hogyan fordul a hűség:
- El kell menned, soha többé nem szabad visszajönnöd! [...]
Nem megyek – mondtam neki. [...]
-Nem érted? Ha arra kérlek, hogy menj, azért teszem, mert szeretlek.
Gúnyosan azt feleltem neki, hogy értem: kötelességei vannak, s a férje a háborúban van.
Megrázta fejét: – Mielőtt veled találkoztam, boldog voltam, s azt hittem, szeretem a vőlegényemet. Megbocsátottam, hogy nem értett meg teljesen. Tőled tanultam meg, hogy nem szeretem. Nem az a kötelességem, amire te gondolsz. Nem neki tilos hazudnom, hanem neked.
