Megjegyzés Letters for Unknown-nek

bohi5 hozzászólása a(z) mese? – Mosoly Kisasszony bejegyzéshez

bohi5 — Wed, 22 Apr 2009 15:56:16 +0000

Azt mondják nem léteznek csodák, csak a mesékben… És azt mondják a csodákra, hogy mese… De a mesékben mindig ott rejtőzik az igazság, az igazságban pedig a csoda. Nemtudom, hogy ez mese-e, de biztos, hogy megvan benne az az igazság amiről beszéltem, és az igazságban a csoda is… (És ezek a csodák teszik széppé az életet)

Evcsíí hozzászólása a(z) igaz barátság bejegyzéshez

Evcsíí — Sun, 29 Mar 2009 10:01:25 +0000

Egy barátot elveszítesz az egész életed megváltozik!! nagyon szar így élni!!:’(

IrinaBloggerina hozzászólása a(z) félelem bejegyzéshez

IrinaBloggerina — Wed, 04 Mar 2009 18:03:20 +0000

Kedves Botond!

Ebben a megvílágításban, valóban másképp fest a dolog. Sajnos a kis falvakban valóban nagyon sokszor, nagyon nehezen fogadják be az embert és valóban nem érzik őket maguk közé valónak. A Te esetedben azonban, mivel sem Téged, sem pedig őket nem ismerem, nem tudom megítélni.
Naplót vezetsz a hibáidról? Ne már! Szerintem inkább az erősségeidről vezess. Úgy látom egy kis önbizalomerősítés mégis Rád fér. Sok sikert hozzá.

Botond hozzászólása a(z) félelem bejegyzéshez

Botond — Tue, 03 Mar 2009 21:09:53 +0000

Szeretem az egyenes beszédet, igy nem is vehetném sértésnek Egy idézet jut gyakran eszembe ezzel kapcsolatba “Tudom, sok hibám van, de lehet, hogy csak benned kevés a szeretet”. Én nem tartottam magam soha hibátlannak, sőt, naplót vezetek amelyben külön kiemelem nap mint nap az elkövetett hibákat, a másokkal szembeni rosszaságot, mindazt amit nem a szeretet jegyében tettem. Az viszont, hogy csak bennem lenne a hiba…hát ezt nehéz lenne elmagyarázni. Tudjátok, városrol költöztem egy elégé eldugott faluba, ahol sajnos ilyenek az emberek. Nem tudják, nem képesek, vagy csak egyszerüen nem hajlandóak befogadni az idegeneket. És ezt nem csak én érzem igy, hanem még néhány ugynevezett idegen, akik nem a falu szülöttei. Természetesen mint mindig, mindenhol itt is akadnak kivételek. De sajnos, a falu lélekszámát tekintve, talán tul kevés. Még egyszer hangsulyozom, nem vagzok és nem is tartom magamat hibátlannak. És munkámból adodoan (a falu összes számitogépét én szervizelem, mivel más nem ért hozzá itt a környéken)alkalmam volt ezeket az embereket megismerni közvetlen közelről is,az otthonukban. És olyankor nincs is baj velük.Szivélyesek, hálásak, stb… De ez csak addig tart, amig náluk vagyok és dolgozom. Azután már ujra csak egy idegen vagyok, akit néha még köszönésre sem méltatnak, csupa büszkeségből. Hát ez nagyjából a történet lényege. Gondolom igy már kicsit jobban át lehet látni a tegnapi hozzászólásom

IrinaBloggerina hozzászólása a(z) félelem bejegyzéshez

IrinaBloggerina — Tue, 03 Mar 2009 19:08:04 +0000

Kedves Botond!
természetesen nem sértődöm meg, miért tenném. Az Isten-önbizalom témához nem is szólok hozzá, nem tisztem megítélni, hogy mi miből következik. Részemről a téma lezárva.
Az, hogy idegenként tekintenek Rád évek óta a segítőkészséged ellenére… Talán más nézőpontból közelítenek. Azon nem gondolkodtál még el, hogy talán mégis Benned van a hiba? Tudod, mindig, mindenhol vannak oylan emberek, akiknek semmi nem jó, de ha sok iylen van, sőt teszem azt mind ilyen, akkor talán érdemes komoylan elgondolkodni. És kérlek ne vedd sértésnek…
A szeretet erejében pedig higgy továbbra is. Használ.

erotographomaniac hozzászólása a(z) félelem bejegyzéshez

erotographomaniac — Tue, 03 Mar 2009 18:33:29 +0000

Biztos sokan őrültnek tartanak és sokan ki is használnak emiatt, és vannak akik erre figyelmeztetnek is, hogy talán nem kellne hagynom de én sem tudok mást tenni. Csak mosolyogni rajtuk és ugyanúgy tenni tovább ahogy előtte. Botondnak még annyit, hogy egy kicsit több önbizalom nálad is elkelne. Fel a fejjel!

Botond hozzászólása a(z) félelem bejegyzéshez

Botond — Mon, 02 Mar 2009 18:47:01 +0000

Remélve,hogy nem sértem meg ezzel, Irina hozzászolásához és ehez kapcsolodva a bejegyzéshez füznék néhány személyes véleményt: “Ne féljünk bízni, elsősorban magunkban.” Azon gondolkodtam, ha nincs meg bennünk az önbizalom, akkor mit érhet az Istenben vetett bizalmunk. Isten szeretetre tanit bennünket, és a szeretet első fontos jelképe az egymásba -és nem csak Ő benne- vetett bizalom. Persze, én megértem az érvelést, miszerint ezáltal sebezhetővé válunk…De vajon Isten nem pont ezt akarja? Hogy harcoljunk és megszenvedjünk mások bizalmáért, az elismerésért, a köszönetért? “A megosztott bánat csak fél bánat…” És a bejegyzésben az is áll, hogy ne a világ elött nyiljunk meg…csak néhány arra érdemes ember elött.És kezdésnek ez talán épp elég. Én néhány éve, nap mint nap szembesülök azzal, hogy kihasználják a segitökészségemet, és teszik ezt ugy, hogy közben idegenként tekintenek rám és lenéznek.(és itt nem néhány személyről van szó, hanem egy egész közösségről). És tudjátok mit teszek én? Csak mosolygok rajtuk és tovább segitek. És nem félek attól, hogy ujra meg ujra csalodni fogok bennük, mert hiszek a szeretet erejében, és ez a hit segit levetni minden félelmemet. Mára talán ennyi. Alig 1 orája akadtam csak erre a blogra, és eddig olvasgattam a bejegyzéseket, és talán jelen hozzászollásom kissé el is üt a témától, de bizonyára gyakran fellátogatok majd az oldalra.

Mike hozzászólása a(z) hangulat bejegyzéshez

Mike — Sun, 01 Mar 2009 15:32:17 +0000

Just passing by.Btw, your website have great content!

IrinaBloggerina hozzászólása a(z) félelem bejegyzéshez

IrinaBloggerina — Wed, 25 Feb 2009 18:17:44 +0000

Hát nem

erotographomaniac hozzászólása a(z) félelem bejegyzéshez

erotographomaniac — Wed, 25 Feb 2009 18:15:52 +0000

Néha mégiscsak ki kell adni magadból ami a szívedet nyomja. És ha istenfélő lennék, akkor sem hiszem hogy elég lenne neki elmondani a bánatom. Biztosan meghallgat, de választ mégsem ad. Jójó, tudom, Te nem így gondolod