Írok

Jaj, igen, már megint írok. El is felejtettem már azkat az időket, amikor megállás nélkül ontottam a sorokat, melyeket egy ismeretlen, elérhetetlen vagy tán nem is létező személyhez címeztem és melyeket soha, senki nem olvasott aztán. Vagy amelyiket nem szántam senkinek, csak ki kellett írnom magamból.
Grafomán vagyok, de csak időszakosan. Olyankor, mikor a bennem felgyűlt [...]

Egész bejegyzés elolvasása »