ismeretlen utitárs

Jó régen írtam már, szmorú is vagyok miatta, de olyan üresnek és sötétnek érzem a lelkem, mint egy feketelyuk – bár nem tudom az mennyire üres és sötét, csak gondolom. Azért van egy sztorim, ami teljesen valós és fogalmam sincs miért teszem közzé, mert igazából szégyenkezem a balgaságom miatt. Talán mert kapok valami visszajelzést, ami [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Kedves Ismeretlen (2.)

mai találkozásunk bearanyozta napom. Mosolyogtál. Rám mosolyogtál! Reménykedhetem tehát, hogy érzéseink kölcsönösek? A kollegáim szerint inkább csak nevettél rajtam. Bevallom, reggel elaludtam. Kapkodtam, nehogy szokott találkozásunkról lemaradjak. Így fordulhatott elő, hogy felemás cipőt vettem fel. De nyilván nem emiatt volt. Hiszen én sem vettem észre, csak amikor a munkahelyemre értem.
Talán, ha holnap újra látjuk egymást, [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Kedves ismeretlen,

bárcsak tudnám ki vagy, hogy neveden szólíthassalak, becézhesselek gondolatban, amikor elhaladsz mellettem nap mint nap, munkába menet. Bárcsak vetnél rám egy pillantást, amint mellém érsz, majd továbbhaladsz.
Tudom, te észre sem vettél, azóta sem, én azonnal felfigyeltem Rád. A napom fénypontja, amikor munkába indulok, és tudom, hogy találkozni fogunk. Vidáman, mosolyogva indulok, sokszor találkozásunk után fütyörészve [...]

Egész bejegyzés elolvasása »